Dátum: 2011. március 22. kedd - A víz világnapja
Helyszín: Gellért szálló

Léber Barbara divatbemutatója a víz világnapján került megrendezésre a Gellért szálló imponzás előcsarnokában. Érkezéskor a rendezvény méreteire már a parkolóhelyek korlátozott számából lehetett következtetni. A gyors regisztrációt követően az előcsarnokban szponzorok, celebritások, fotósok tömegébe érkeztünk. Vakuk villantak, vastagon sminkelt hölgyek húztak maguk után parfümfelhőt magyarosan melleket, combokat kipakolva, kigyúrt kísérőjük oldalán. 

A szponzori Illy, Lavazza kávézást követően  hiába próbáltunk helyhez jutni, vagy olyan állóhelyet találni ahonnan a kifutóra rá lehetett volna látni, sok más vendéghez hasonlóan ezt a kísérletünket fel kellett adnunk. Magas, széles vállú legények állták körbe a szabadon hagyott szűk folyosót, nem maradt más hely csak egy szék teteje a fotók készítésére, jógikhoz hasonló testcsavarásokkal, hogy a képbe lehetőség szerint a legkevesebb kopasz fejtető vagy duplán bőrözött nyakszirt kerüljön. Ebből a perspektívából viszont jól látható volt a hajfelvarró piac sikere és terem hihetetlen zsúfoltsága. A helyszínválasztás abból a szempontból szerencsésnek bizonyult, hogy a nagy belmagasságnak köszönhetően végig volt levegő az óriási, gazdagon díszített aulában.

A bemutató zenéjének első ütemei után kezdődhetett is a show.
Lágy, egyszerűen, szabás-mentesnek tűnő selyem ruhák, hátul némi fűzött szalagokkal díszítve lebegtek a víz jegyében sminkelt modelleken. A sort egy nyakbakötös királykék ruha nyitotta elég bőre szabott mellrésszel. A pánt nélküli ruhák még mindig hódítanak, leginkább a kék és sárgás, zöld, mályva árnyalatokban. Jó hír, hogy a tervezőnő elképzeléseit követve idén hanyagolhatjuk a melltartó viselését.

A deréktől "A" vonalban szűkülő szoknyák lágy vonalvezetése jól ellensúlyozta a csőtop jellegű felsőrészek merevségét.  Az idei csipke divatja a mellrészen köszönt vissza, ferdén szabott derékvonallal. A fényes anyagok csillogását a mellrész alatti varrást követő strasszsor, vagy a derékvonalat hangsúlyozó kövekkel kirakott, ruhákra vart övek fokozták. A ruhák zömében térdig vagy pedig bokáig értek. A hosszú estélyiruhák mellett elegáns hálóingre hajazó, denevérujjú, széles V kivágású tunikák, rövid fodros aljú ruhák kaptak főszerepet. A kék színvilágot követően vörösbe borult a kifutó, színátmenetes és félvállat szabadon hagyó, szintén lebegő remekművekkel.

Hatásukat tekintve olyan érzésünk volt, mintha ezeket nem is varrták volna, csak úgy ráöntötték volna modellekre. Vörösből padlizsánszínbe majd a fukszia árnyalataiba gyönyörködhettünk. V alakban kivágott, befűzött hátak, gyűrött pánt nélküli felsőrészek, hegyesen vágott anyagok jellemezték a kollekciót. A színkavalkádot követően visszatértünk a vízjegyekhez. Hálóruhára emlékeztető kékesszürke tunikák hullámoztak a fényben, mintha csak most ébredtek volna a kiengedett, természetesen hullámos hajú modellek.

Majd az anyagok latexszerűen keményedtek és széles szemű, hideg fémes láncokkal ölelték körül a hófehér vállakat. Érdekes megoldás a hónalj alatti mély kivágás bár kevés nő számára előnyös. A férfiak figyelmét leginkább egy csábító vörös, félvállas, oldalt szintén vörös, összefonódott és fényes szalagokkal összefogott ruha keltette fel leginkább, szinte felébredt a terem. Az átlátszó anyagok, szabadon hagyott vállak megtették hatásukat és itt-ott tapsolás jelezte a nézők tetszését és a forró hónapok elkerülhetetlen beköszöntését..

Nekem egy barnából induló, kékből sárgába hajló gyűrött anyagú csőruha tetszett a legjobban.

Lady Gaga stílusú fémes, fényes, műanyag latex hatású anyagok talán jobban mutattak volna egy kicsit barnább és vékonyabb modelleken. A láncokkal, mell alatt összefogott felsőrész izgalmas vonalvezetése így viszont összeolvad a lány bőrével. A beige kollekció, némi szürke, batikolt nonfirugatív jellegű mintákkal a hátra fókuszált. Mélyen kivágott hátrészek, lazán hosszúra hagyott spagetti pántok és bő mellrész uralta a kollekciót utolsó szakaszát.

Ebből a szekcióból egy félvállas, márványhatású ruha kapta a legnagyobb tapsot, a hölgyek halkan sóhajtoztak és egymás között megállapították, hogy eddig ez a legszebb, akárcsak egy bő szoknyájú fehér, szürkés, zöldes szétfolyó szélű virágokkal dekorált ruhánál. Utána még néhány gumirozott felsőrésszel vart rövid ruha következett, a bemutató elején látott hosszú alkalmi darabokra emlékeztető királykék estélyi padlizsán keskeny övekkel. A sort nyakbakötös, magasnyakú, fényes ocellot, leopárdmintás hosszú ezüstös estélyik zárták.

Miután az előttünk álló, "kidobó-erős-legény" fiatalemberek haragját sikerült se perc alatt kiváltanunk azzal, hogy megkértük először, hogy egy lépést tegyen már balra mert folyton belelóg az összes fotóba majd lépjen le a cipőmről, a bemutató vége után gyorsan kereket oldottunk, de addigis meghallgathattuk, hogy a héten ez a negyedik divatbemutató melyen részt vehettek. Bár talány miért jöttek el, mert folyamatosan ki-be járkáltak, sms üzeneteket írtak... stb.

Általánosságban elmondható, hogy a szervezés, az ötlet, a milliő, a ruhák, tehát minden professzionális volt, csupán a közönség nem volt méltó erre a színvonalra. Gratulálunk a tervezőnek és köszönjük a meghívást!

Szöveg & Fotók: StyleCorner 2011.